Hosszú évtizedek óta lenne hallani világszerte tevékeny emberekről és csoportokról, általuk kidolgozott tervekről, melyek bolygónk megóvásáról szólnak. Kisebb és nagyobb csodák már történtek az ügybe, de sajnos globális, jelentőségteljesebb megoldás még nem született. Éppen ezért a probléma is állandó. Minden ország és nemzet megküzd evvel a problémával, próbálja mindenki menteni a menthetőt, foltozni a „lyukakat”.
Így született meg a civaqua projekt is, mely Debrecen és annak környéke megóvásáról szól. Évekkel ezelőtt született meg az ötlet, azóta pedig mindösszesen tizenhat millió forint gyűlt össze, melyet eme nemes cél elérésére lehet fordítani.
A civaqua egy mozaik szó, mely magában foglaka a környék lakóit, illetve a probléma tárgyát képező víz elemet. Aktivisták évtizedek óta figyelik az éghajlatváltozás okozta kiszáradást, illetve annak hatását a környezetre és az élővilágra. A probléma jobban megmutatkozik a Nagyerdő kiszáradása kapcsán, valamint erdőspusztai tavak vízpótlása és a Hajdúsági löszhát öntözésfejlesztése is időszerűvé vált már.
Számos civil és hozzáértő szakember igyekszik a feltornyosuló problémák kiküszöbölésében, melynek keretet ad a civaqua projekt.
Többlépcsős tervet dolgoztak ki a civaqua projekt megalkotói, melynek első lépése egy csőrendszer kiépítése volt, mely összekötötte a Tiszát a Tócó érrel. Az éltető víz eljutását egyik térségből a másikba egy szivattyútelep segíti, amit a Keleti főcsatorna szomszédságában építettek ki. Ennek a meghajtását pedig egy napelem park biztosítja, ami által pedig másodpercenként 1,2 köbméter víz szállítására lett alkalmas a szivattyútelep. Számszerűsítve, a fejlesztéseknek hála a Tócó-érbe a másodpercenkénti 270 liter víz érkezik. Ez megmenti az ott élő növényeket és állatokat, unokáink örökségéről nem is beszélve.
