Számomra az oktatás sosem csak egy munka volt, hanem sokkal inkább egy hivatás. Engem komolyan tud érdekelni az, hogy a diákjaimnak milyen sors jutott, és hogy hogyan érzik magukat a mindennapokban.
Azt vallom, hogy mielőtt bármit is taníthatnék nekik, előtte ki kell alakítanom velük egy olyan kapcsolatot, ami szinte már-már barátinak mondható, hiszen ha ez sikerül, akkor a tananyagot is sokkal szívesebben hajlandóak megtanulni.
Sajnos nagyon kevés olyan kollégám létezik, akik követnék ezt a példát, pedig az eredmények abszolút engemet igazolnak: nálam azoknak is viszonylag jó jegyeik vannak, akik másoknál bukásra állnak. Szörnyű tanérként azt látnom, hogy néhány diák milyen körülmények között él részletei…